Michael Gordon Oldfield 1953. május 15.-én született Readingben.

1973-ban „Tubular Bells” című albumának nagy visszhangja volt az úgy nevezett szimfonikus rockzene berkein belül. Mike Oldfield eladott lemezeinek száma is – mára meghaladta a 16 milliós példányszámot – hozzásegítette, hogy korunk egyik legelismertebb zenészévé váljon.

Ami megkülönbözteti generációjának zenészeitől, hogy mindig kész volt megújulni, szívesen próbált ki új irányzatokat és hangzásokat.

Nagyon nehéz lenne meghatározni, hogy a szakmában töltött harminc év során melyik zenei korszaka volt a legjobb. A ’70-es évek egy újító periódus volt, örömmel vetette bele magát a modern zenealkotás rejtelmeibe.
Addigra már olyan lemezeket tudhatott maga mögött, mint a „Hergest Ridge”, az „Ommadawn” vagy az „Incantations”, albumok, melyekben eggyé forr a zenész egyedi stílusa.

A ’80-as években jött el a siker ideje. Ezt a korszakot olyan dalok jellemzik mint a „Five Miles Out”, a „Family Man”, a „To France” és a „Moonlight Shadow”, mellyel John Lennon emléke előtt tisztelgett. Ezek a dalok a világ minden táján a listák csúcsáig jutottak.

A ’90-es évek sikerének titka részben abban a szabadságban keresendő, amit a régi kiadóval való szakítás, és WEA-vel való szerződés hozott Oldfield életébe. Ennek a kiemelkedő művészi korszaknak nyitánya a fantasztikus album, a „Tubular Bells II” volt, melynek világpremierje 1992. szeptember 4.-én volt, egy felejthetetlen koncert keretében, Skóciában, az Edinbourg Kastélyban.

1994-ben, a Tubular Bells őrületes sikere után Oldfiled kiadta a „The Songs Of Distant Earth” -öt. Arthur C. Clarke munkájával is fémjelzett albumot korszakalkotónak nevezhetjük, mely példátlan volt az akkori zenei piac kínálatában. Ez volt az első album, mely egy interaktív CD- Rom kíséretében került kiadásra. A CD játékokkal, utazással és extra zenével szerzett a rajongóknak nagy örömet. Most ennek a vállalkozásnak nagyobb a jelentősége, mint valaha.

Ezt követően Mike Oldfield „Voyager” című albumán (1996) felfedezést tett a kelta zene világában. A „Tubular Bells III” (1998) pedig ibizai élményeket örökített meg. Az utóbbi albumot Londonban, a Horse Guards Parade-on mutatta be. Ahogyan az album címéből is sejthető, a „Guitars” (1999) főszereplője a gitár volt. Néhány hónappal később, az évszázad végén és a millennium kezdetén, Mike Oldfield új albummal jelentkezett, melynek címe „Millennium Bell” (1999) volt.

Két év szünet után, Mike Oldfield 2002 nyarán visszatért, „Tres Lunas” című, kiforrott albumával, melyet hosszú ibizai tartózkodása alatt készített el. Az album június 3.-án jelent meg hivatalosan.

Az album egy interaktív CD- Rommal együtt kerül kiadásra, melynek címe: „MusicVR Tres Lunas Game” A Cd egy nagyon megnyugtató, térbehatású utazást tartalmaz, egy erőszakmentes világot, amely tele van zenével, delfinekkel, térbeli városokkal, templomokkal, macskákkal, teknősbékákkal, skorpiókkal. Sőt, ha a hallgató összegyűjti a hét arany gyűrűt, akkor a zenei kaland különböző szintejeit ismerheti meg. Sally Oldfield, Mike testvére, tehetséges éneklésével vállalt részt az album készületeiben.

Az első kislemezre kimásolt dal, a „To Be Free”, olyan sikeres dalokat idézhet fel, mint a „Family Man” vagy a „Moonlight Shadow”.

2005 szeptemberében adta ki legutóbbi albumát, Light & Shade címen. Az album 2 cd-t is tartalmaz, egy lágyabb hangvételűt, (Light) és egy technosabb, keményebb hangvételűt (Shade).

2007-ig még 2 lemezre van szerződése a kiadónál.